A cipőválasztás talán még fontosabb, mint a táskaé, hiszen a gyermek lába még fejlődésben van, és egy rosszul megválasztott lábbeli hatással lehet nemcsak a lábboltozatra, hanem a térdre, csípőre, sőt, a gerincre is. Az alsó tagozatos gyerekek többségénél szerencsére ma még bevett gyakorlat a váltócipő használata az iskolában, ami remek lehetőséget ad arra, hogy olyan cipőt viseljenek bent, amely valóban támogatja a megfelelő lábtartást. A legtöbb gyermeknél a sarok enyhe bedőlése figyelhető meg ebben az életkorban, ez nem feltétlenül kóros, sokkal inkább az ízületek lazaságából adódik. Ilyenkor nem lúdtalpról van szó, és gyakran nincs szükség betétre sem, csupán jól megválasztott, oldalirányban stabil cipőre, amely képes korrigálni a laza saroktartást. Egyes szülők megijednek, amikor a gyerek lábát nézve úgy látják, “bedől” a bokája, pedig ez gyakran éppen a fejlődési folyamat természetes velejárója. Elegendő egy jól tartó, enyhén döntött sarkú iskolai cipő, amely közvetve az Achilles-ínnak is segít megkapni a megfelelő fejlődési impulzusokat. Az úgynevezett „billentett sarkú” vagy „supináló” cipők ilyenkor nagyon jó választásnak bizonyulhatnak. Az is fontos, hogy ne az iskolai cipő legyen a gyermek egyetlen lábbelije – a sportcipők, edzőcipők is előkerülnek természetesen, főleg iskolán kívüli tevékenységek során. Itt viszont érdemes figyelembe venni, hogy ezek a cipők nem egész napos viseletre lettek tervezve. Kényelmesek ugyan, de nem nyújtanak megfelelő oldaltartást, és nem segítik elő a láb természetes fejlődését. Egy-egy délutáni programra, sportra kiválóak, de az iskolai bent tartózkodás idejére nem javasolt a folyamatos viselésük.

A mozgás fontosságát nem lehet eléggé hangsúlyozni. Sajnos az iskolai környezet egyre inkább az ülésre és koncentrációra épül, a gyerekek keveset mozognak, sok időt töltenek padban ülve, majd délután otthon is a képernyők előtt. Pedig a rendszeres mozgás nemcsak az izmokat, hanem az inakat, szalagokat és az ízületeket is fejleszti, így ellensúlyozva az iskolai statikus terhelést. Az úszás például kiválóan erősíti a törzsizmokat, és tehermentesíti a gerincet, de minden olyan tevékenység előnyös, ahol a gyerek természetes módon mozog: futás, ugrálás, fára mászás, szabad játék a szabadban, ezek mind-mind segítenek abban, hogy a testtartás fejlődjön, és megelőzhetők legyenek a tartáshibák. Fontos, hogy ne csak hétvégén, hanem hétköznapokon is legyen mozgás, és lehetőség szerint mezítláb is járjon a gyermek,  természetes felületen. Ha viszont azt tapasztaljuk, hogy gyermekünk tartása görnyedt, járása bizonytalan, gyakran panaszkodik fájdalomra, sántít, vagy a lábtartása feltűnően aszimmetrikus, akkor ne halogassuk az ortopédiai vizsgálatot. A korai felismerés lehetővé teszi, hogy időben beavatkozzunk,  gyakran elegendő néhány célzott gyógytorna gyakorlat vagy egy speciális cipő kiválasztása. Az iskolakezdés tehát nemcsak új könyveket és tolltartót hoz a család életébe, hanem lehetőséget arra is, hogy már most figyeljünk gyermekünk mozgásszervi fejlődésére. Ezek az évek alapozzák meg a testtartást, a gerinc egészségét, és azt, hogy kamaszkorban, majd felnőttként is fájdalommentesen tudjon élni.